Alapvetően, mint minden gyermek, szerettem firkálni és elmerülni ebben a tevékenységben. Ez a hobbim azóta is megmaradt. Képzőművészeti tapasztalataimat egy rajzkörben kezdtem gyűjteni. Ezen keresztül fejlődött az elvonatkoztatási készségem, megváltozott a gondolkodásmódom, és jó környezetben voltam. A festő szakra nem jutottam be, viszont a táblás restaurátorira igen, ebben is dolgoztam. Munkám szűk határokat adott, a kevés önálló gondolat, a szín- és vonalhűség nem sok teret hagyott alkotói mivoltam kiteljesedésében. De izgalmas volt, élveztem. Egy délelőtt pont leadtam egy képet és egy társmúzeum munkatársa megjelent egy fizikailag sérült kortás művel, örömömre én kaptam. Felrobbantam a képtől, szerettem vele foglalkozni, szerettem az érzést. Beállt a fordulat.

Szeretem kifejezni magam különböző alkotásokban és létrehozni valamit. Élvezem az acél megmunkálását, szobrok készítését. Érdekelnek a gépek, és örömmel ismerkedem velük, javítom őket. Szerencsésnek mondhatom magam, hisz ebben dolgozom. Ahhoz a végzett képzős 97%-hoz, tartozom, aki nem tud megélni pusztán a képzőművészetből. Cserébe az ipar ad egy létbiztonságot.

Úgy gondolom, ez kétféleképpen értelmezhető. Egyrészt konzervatív beállítottságú vagyok, értékelem a hagyományos festészet technikai ismeretét, az ecsetvonások szépségét és a perspektívikus ábrázolás szabályait. Ugyanakkor a kortárs művészet egy lehetőséget kínál arra, hogy kilépjek a megszokott szabályok közül. Ebben az irányzatban szinte bármit meg lehet tenni, nincsenek alapvető irányelvek vagy izmusok (stílusjegyek). Őszinte érzésből fakad, van, hogy spekulatív, néha nem szól semmiről. A kortárs művészetben, ami számomra érték azt nagyon kevés művésznél találom meg. De mégis van, amit szeretek benne, talán maga az alkotás szabad folyamata, ezt fejtem vissza. Ebben valószínűleg fejlődnöm kell.

Ettől a kérdéstől tartottam. Nem tartozik sehová, kortársnak izmusos és fordítva. A műfajok jól összekeverője vagyok. Olykor pontos, máskor laza, hevenyészett. Érzéseket, hangulatot, információt, aktuálisan tényeket, és még nem is tudom, mit szeretnék átadni az alkotás megtekintőjének. Szeretnék valamit közvetíteni és az változó. Világunk folyamatos változásban van, nincs biztos pont, csak az örök változás. Előfordul geometrikus elvonatkoztatás, az optikai és a realisztikus festészet átformálásra koncentráló. Munkáimban bizonyos korszakokra jellemző stílusjegyeket, illetve különböző médiumú és fajtájú elemeket olvasztok egybe, melyből egy szubjektív narratív értelmezési lehetőséget fejlesztek. Persze ezek változni fognak, mert nem vagyok állandó.

Mindig az adott nyomokat-elemeket kapom fel, ami megérint vagy korábban hatással volt rám, azt előhúzom ötletként, megfűszerezem a pillanat érzésével, becsomagolom a visszacsatolás burkába, áttranszformálom a magam nyelvére és hagyom alakulni a vászon felületén. Gyors skicceket vetek papírra, ez lesz az alkotás váza és ez is okozza az alkotói rendetlenségnek tűnő környezetem. Többnyire olajfestéket használok, vászonra dolgozom. Az alkotás folyamatát nem szakítom meg a rend parancsainak.

Ez teljesen változó. A kép részletessége és összetettsége meghatározza az időtartamát, de általában több napot vesz igénybe a teljes folyamat. . Ha réteges színalkotást használok, akár hónapokig is eltarthat, mivel minden rétegnek meg kell száradnia a következő lazúrréteg felvitele előtt. Előfordul, hogy az alkotás folyamán módosításokat végzek, ami természetesen időigényes, de ez a művészi érték szempontjából hatásos lehet. Nem feltétlenül foglalkozom a rá fordított idővel festés közben, inkább előveszek egy másik témát és azon is dolgozom. Néha azért irigylem a víz alapú anyagokkal dolgozókat, persze ott is vannak határok.